Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Miért írtam ezt a blogot?

Azért, mert olyan típusú utazók vagyunk, akik nyitottak, és kíváncsiak más népek mindennapjaira, kultúrájára. Mi azok vagyunk, akik nem az all inclusive-ot, a csillogást részesítik előnyben, hanem egy-egy elkapott érdekes pillanatot, történést. Egy finom, az adott helyre jellemző ételt megkóstolni, a helyiekkel beszélgetni, mindezt sokkal többre értékeljük az uniformizált és mindehol megkapható kényelemtől. 2019. december 16-27 között töltöttünk 10 csodálatos napot Kubában.

Azért is írom ezeket a sorokat Kedves Olvasó, mert úgy ítélem meg, hogy 10-ből 8 honfitársunk Kubába valamelyik Cayo- t, Playa-t, vagy Varaderot szemeli ki, és az ott eltöltött napokat nem nagyon szakítja meg, ergo az ország igazi arcát nem ismerheti meg. Én teljes mértékben elfogadom ezt az álláspontot is, viszont ez a blog azok számára segítség, akik kíváncsiak az igazi (a vidéki) Kubára, és Kuba igazi arcára. Előre leszögezem hogy számomra nagy élmény volt az ország, kifejezetten tetszett, vissza is mennék, de fontos, hogy nagy nyitottság kell ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk az ott átélt élményeket.

Kinek értékesek ezek a sorok?

Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a valóban praktikus és értékes információkhoz a fórumokat vadászgatva, külföldi blogokat olvasva lehet hozzájutni, valamint a már Kuba több területét is megjárt, vagy ott élő helyiektől lehet beszerezni. Külön kiemelném a hosszú évek óta Kubában élő magyar származású Jorge Luis-t (alias Lali J ) aki Havannában szállást, információt, városnézést is szervez magyarok számára. Nagyon kedves, segítőkész fickó, jó szívvel ajánlom mindenkinek:LINK 

 A kellő mennyiségű és mélységű tudnivalók megszerzése időigényes, ha valóban a legtöbb részletre kiterjedően szeretnénk rálátást szerezni, az útra komolyan felkészülni. Amiket itt leírok, és negatívumként hat, azt Kedves Olvasó úgy tekintsd, mint egy reális képhez, valósághoz számomra szintén hozzá tartozó dolgokat. Nem célom részletes leírást, sokkal inkább egy impressziót adni az országról. A blog inkább egy adalék azok számára, akiknek már van tervük, információjuk az országról, vagy még most inspirálódnak az utazás megtervezéséhez.

Milyennek gondoljuk Kubát, és milyen valójában?

A legtöbbünk fejében a következő képek élnek tapasztalataim szerint: pálmafák, verőfényes napsütés, vakítóan fehér, homokos tengerpart, mindenhonnan szól a salsa, táncolnak az emberek minden utcában, élvezik az életet ("szánsájn-heppinesssz"), polír amcsi autók flangálnak az utcán. Főleg ez a „feeling” él azok fejében, akik már jártak egy kubai bárban, Kubán kívül, vagy kubai utazási hirdetéseket, vagy csak egy-egy ott játszódó filmjelenetet láttak.

Nos, ilyen is van, és van benne némi igazság, de Kuba valójában nem ilyen. Kuba egy kommunista állam, ahol hiánygazdaság és egypártrendszer van (az áruk egysíkúak, beszerzésük  nehézkes), az állampolgárok havi 20-25 USD-t keresnek (attól függetlenül hogy orvosok, tanárok, vagy éppen gyári munkások). Még mindig él a jegyrendszer, és ennek megfelelően fejkvóta alapján kapják az emberek a rizst, cukrot vagy olajat, mely valójában nem elég a megélhetésükhöz. 

Hogy él meg egy átlag kubai, aki nem kap sem elég ételt, sem elég fizetést az életben maradáshoz?-merül fel rögtön a kérdés bennünk.
Mindenki aki túl akar élni, valamilyen módon igyekszik több bevételi forrást szerezni. Vesz-elad-cserél-szerez. Ehhez viszont az kell, hogy az emberek egymással sokat kommunikáljanak, üzleteljenek, csereberéljenek. Az állami boltok legtöbb esetben konganak az ürességtől, az egyre jobban megjelenő „maszek” boltok viszont már áruval jobban ellátottak. A történelem tankönyveink lapjairól is ismert 50-es évek gazdasági és társadalmi helyzetét idézi fel az itt tapasztalható valóság, miközben az ország komoly változások küszöbén áll - már ami főként a fiatalok reményeit illeti.

Aki elutazik oda, látni fogja, mennyire az utcán élnek az emberek, milyen hevesen gesztikulálnak, mennyire egymással, egymás közt élnek. Ennek az is az oka, hogy az állami TV adók, és a gyatrán működő internet nem elég ahhoz hogy székbe „ragassza” az embereket, valamint a nyugati világban már eltompult túlélési ösztön hajtja őket. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a legtöbben már okostelefonnal jönnek-mennek, ugyanis 3G sávszélességen lehetőség van 10 CUC/1GB áron internetezni.. Ehhez hozzá kell tenni hogy a szolgáltatás nem annyira megbízható mint idehaza, és néhány éve szörfölhetnek csak a neten.

Mennyire biztonságos az ország?

Nagyon! Havannában és vidéken olyan helyeken jártunk, ahol az első gondolat nagyjából ez volt: ha ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel, mert itt kirabolnak, megvernek, stb. Mindez azonban csak a látszat volt. Az érzékek azt súgták, innen azonnal meneküljünk el, a valóság azonban mást mutat. Belátsz a lakásokba, az emberek hétköznapjaiba, és senki sem akar tőled semmit, senki sem akar bántani. Beszélgetnek, autót szerelnek, játszanak, főznek vagy éppen eladnak valamit zavartalanul, mintha ott sem lennénk. Ehhez persze köze van annak is, hogy a helyiek is tudják, ha turistát bántalmaznak, akkor komolyabb büntetést kaphatnak, mintha polgártársaikkal tennék, valamint eltűnhetnek egy kubai börtönben. Mivel nagyon egymásra vannak utalva az emberek, így az volt az érzésem, egymást sem bántják, mivel a közösség (mint egy nagy pókháló) minden elemére szükség van a közös túlélés érdekében. Aki ilyen, vagy ehhez hasonló bűncselekményt végrehajt, azt kiközösítik. Ha netán keresel valamit, készségesen segítenek, vagy ha kell kézzel lábbal elmagyarázzák a közös nyelv híján. Itt jegyzem meg, hogy egy alap spanyol tudás szükséges, ha valóban boldogulni akartok turistaként, ugyanis az angolt nem igazán beszélik. És persze azért is, hogy beszélgethessetek, és így sokkal jobban megismerjétek őket.

A kubai emberek közel fele szemét fülét hegyezve jár-kel az utcán. Mit figyelnek? A másikat, és a történéseket. A többit mindenkinek a képzeletére bízom hogy ez miért van így egy kommunista államban. 

Internet

Gondolom ezt nem kell ragoznom, mindenki olvasott már a kártyás-kaparós rendszerről. A kártyákért nem kell az ETECSA boltok előtt lévő sorban félórát állni, néha elég egy nagyobb havannai hotel (pl.: Inglaterra) recepcióján megvásárolni. Tipp: Éttermek, bárok, magánházak free wifi-je valójában úgy free, hogy a megvásárolt kártyánkat használjuk, de néha előfordul hogy kártya használata nélkül is működik a net, teljesen véletlenszerűen.

Étkezés

Drága vagy nem drága? Lehet drágán, és lehet olcsón is!

Nyugat-európai árakkal kell számolni éttermek kapcsán, de vannak 6-7 CUC/egytál ételt árusító helyek is jócskán. A szállásadóktól mi mindig kértünk reggelit, hogy ne kelljen bajlódni a beszerzéssel. Amelyik boltban megtetszik valami (pl. víz, kenyér, vagy egyéb termék), akkor azonnal vegyétek meg, mert lehet, hogy aznap már nem fogtok máshol olyat találni, hacsak nem megkérdezitek a helyieket. A helyben pizzának csúfolt éhség oltására alkalmas dolgot példátul 25 CUP-ért (170Ft), vagy egyes helyeken 30-50 CUP-ért (200-600 Ft) papírdobozban elvitelre lehet kapni például tartalmasabb étkeket (rizst grillen sült sertés vagy csirkehússal, édesburgonya-chipsszel) is. Ha van rá lehetőség, akkor sem érdemes megnézni a konyhát :-) , e helyett inkább jól átsült ételeket egyetek, csapvizet csak itthonról vitt szűrővel tisztítva, vagy palackozott vizet igyatok. A palackozott, 1.5 literes víz ára 1-2 CUC általában. Ahol azt már máshol is olvastátok, Kuba nem a gasztronómia Mount Everest-je, viszont helyenként meglepően jól elkészített, ízes ételeket lehet enni.

Nasi, ropogtatnivaló: Például kubai pörkölt, sózott mogyorót 1 CUP-ért (13 Ft) árulnak az utcán kis papírtölcsérekben, amiből egyből 10-et megvéve sem csökken jelentősen a pénztárcánk súlya. Churros: Édes fánféle/ tészta olajban sütve, csokoládéval: 0.5 - 1 CUC.

Pénz

CUP-CUC. Az egyetlen ország ahol két valuta van. A helyi pesoból is érdemes váltani a fentebb leírtak miatt. A már agyonismételt aranyszabály: Dollárból ne váltsatok CUC-ot a 10%-os büntetés miatt, inkább EUR-t vigyetek. A CADECA-k körül sertepertélő utcai váltók használatát mindenkinek a saját belátására bízom, azonban elmondható, hogy 1.07-es EUR/CUC árfolyam helyett 1.14 CUC-ot is ki lehet csikarni belőlük EUR-onként. Újabb agyonszajkózott aranyszabály: CSAK és kizárólag készpénzt vigyetek, kártyát szinte sehol sem fogadnak el (merthogy nincs terminál, vagy ha van, nem működik J ). Tévhit, hogy ne váltsatok CUP-ot, mert annak nincs értelme. Dehogynem, mondok mindjárt párat: Helyi street food-os helyeken ( pizza, egytálétel), piacon, és a reptéren hazafelé lehet használni a fizetőeszközt. Valamint ahol CUP-ban van kiírva az ár, úgy könnyebb is azt odaadni.

A CUC-ot 99%-ban mindenhol elfogadják, de vannak helyek ahol kiírják, hogy csak CUP-ban lehet fizetni. Hazafelé a reptéren Havannában „jó áron” csak CUP-pal lehet fizetni (Varadero-ban nem csak azzal) a duty free boltban, valamint rossz árfolyamú euróval és dollárral. Ne lepődjetek meg ha például euróval fizettek és a visszajáró euróban és dollárban lesz. Jelenleg tervezik (2020. januári állapot), hogy a CUC-ot kivezetik és csak CUP lesz mindenhol. És ha már itt tartunk: az egyébként is érdekes, Che Guevara portréjával díszített három pesosból (CUP) érdemes szerezni, akár úgy is, hogy megveszitek- a helyiek ugyanis tartanak maguknál, számítva a turista-közönség érdeklődésére:)

Hogyan jutottunk el Kubába?

Az Air France járatával utaztunk Budapest-Párizs-Havanna útvonalon. A Párizs-Havanna út 9 óra 50 perc. Aki még nem repült ilyen hosszú utat, annak tanácsom: Több liter vizet igyon meg, mivel a  Boeing 777 típusú gépek elég régiek, és nagyon száraz levegő van a fedélzeten, mely kiszárítja a nyálkahártyát, és fogékonyabb lesz az ember a kórokozókra, amit a fedélzeten működű légkondiból is megkaphat. Aki külön érzékeny rá, nedves ruhán keresztül is vehet levegőt egy ideig. Alkohol nagyobb mennyiségű fogyasztása viszont épp dehidratálja a testünket.

Havanna (és a szivar) dióhéjban

Az ország fővárosának lakossága közel Budapest mértékű. A Capitolium és környéke rendezett, itt több nívós hotel is található. A város közel felét azonban koszos, büdös, omladozó épületek tarkítják, amely nem feltétlenül visszataszító, hanem esetenként érdekes szituációknak, történéseknek ad izgalmas hátteret, színteret. Sokszor olyan helyeken is élnek, amiket itthon már rég lebontottak volna. Havannának vannak nagyon szép  felújított részei is, valamint a kertvárosi kerületei megkapóan szépek. Szép-nem szép- csúnya…..ez szerintem szubjektív.

A város látnivalóira 3 napot szántunk, mely elégnek is bizonyult. Az utcákon sétálva mindenki taxit, szivart és egyéb dolgokat kínál eladásra, mely számunkra egy idő után fárasztó volt. Érdemes beszerezni egy ilyen pólót, és rámutatni:LINK 

Aki szivart akar venni az csak a La Casa del Habano (nemzeti dohánybolt utánérzés) boltokban tegye, ugyanis ott a legkisebb az esélye, hogy hamis portékát kap. A pult közelében található bontott dobozokban lévő szálas szivarokat szintén ne vegyük meg, inkább a bontatlan dobozokat és az alu tokos szivarokat részesítsük előnyben, amit a humidorszobából hoznak ki. Ha ajándékba hozunk (főleg szivarosoknak), akkor a következő legyen a metódus: Legalább kettő réteg (de inkább három) fóliába tekerjük be légmentesen a szivart, mielőtt repülőre szállunk, hogy megőrizzük a nedvességtartalmát. A szivarokat 70%-os páratartalmon kell tárolni, és a repülő száraz levegője akár élvezhetetlenné is teheti ezeket a drága élvezeti cikkeket. Ha haladó szivaros barátunknak visszük, akkor pedig még jobban figyeljünk arra, hogy ne száradjanak ki. Az utcán árult szivarok 99%-a hamis. Legtöbben a Cohiba-t hamisítják, így aki nem tudja milyen egy eredeti gyűrű, az nézzen utána!

Érdemes ellátogatni a Partagas szivargyárba, ami a Capitóliumtól egy 40 perces sétára található. A belépőket mi az Inglaterra hotel halljában lévő turista-standoknál vásároltuk meg. (A legtöbb nagyobb hotelben megvásárolhatók a jegyek, úgy tudom helyben nem lehet, mivel napi 2-3 óra áll rendelkezésre a vezetett túrákra. A gyárban fényképezni nem szabad!)

Kocsibérlés, és eljutás A-ból B-be

A világ egyik legdrágább helye, ha autóbérlésről van szó, számos módon lehúzhatnak, valamint az utak általánosan nem túl jó minősége, és a géppark magas kora miatt ugyan lehet teljesen gondmentes kocsibérlés (egy ismerősöm már tucatszor bérelt gond nélkül), azonban aki nem elég biztos magában, és az európai viszonyok szerinti környezetben akar utazni, annak nem ajánlom. Jó alternatíva lehet –mi is ezt választottuk- az autóbérlés sofőrrel együtt. Ha itt regisztráltok (https://yotellevocuba.com/en), és leírjátok mikor, hova akartok menni, hány fővel, akkor erre küldenek egy ajánlatot. Alkudjatok nyugodtan, 120 CUC/nap körül már lehet találni fuvart, ebben az árban benne van a benzin, a sofőr napidíja, étkezése, szállása is. Érdemes azonban előre lebeszélni, hogy egy nap mit jelent pontosan (számukra 9-17 órai időszakot télen), mert mi néhány nap már a sötétben értünk a következő célponthoz, pont azért, hogy a világosból ne vegyünk el időt a látnivalókra. Egyes sofőrök kikötik, hogy nem vezetnek este, amit meg is értek egyébként. Az autó+sofőr azért is hasznos mert ott és akkor állunk meg, amikor és, ahol akarunk (és rumot is végig ihat mindenki J). Létezik a helyben egyeztetett collectivo-s módszer is, vagyis az iránytaxik (ennek szervezésében segítenek a szállásadók is, hiszen mindig van egy ismerős, vagy annak egy ismerőse, aki taxizik). Ennek hátránya, hogy általában csak két város között visz az út, és nem lesz lehetőség útközbeni látványosságok megnézésére. Általánosságban az ügynökségnél dolgozó sárga taxik ára 0.5 CUC/km, a maszekban dolgozóké 0.2-0.3CUC/km. Ha ettől jóval drágább ajánlatot kaptok, hagyjátok ott, vagy alkudjatok, és éreztessétek, hogy ti nem az első árra igent mondó dúsgazdag amcsi turisták vagytok J. Idén az amerikai szankciók miatt több ezer amerikai turista maradt el, így jobb az alkupozíció is, nincs az, hogy: „jó akkor majd más megveszi ezen az áron”. Vinalesben a szállásadónk mondta, hogy sok zimmer feris tönkrement idén, mert kevés a turista.

Nagyon sok helyen tukmálják a taxikat, és igyekeznek átverni a gyanútlan turistát, ezért az elején le kell mindent beszélni, még jobb ha többen vagytok és mindenki hallja, ugyanis később, ha ezzel gondja van a sofőrnek akkor a „jó akkor hívom a rendőrséget”  varázsszóra egyből emlékezni fog a hallottakra. A ViaAzul buszokra nem térek ki, arról már bizonyára mindenki tud mindent. A helyi tömegközlekedés Havannában elég olcsó (7Ft, igen, hét forint egy buszjegy, 0.4 CUP), viszont eléggé tömve vannak a buszok, és azok között is van 3-4 külön típus, melynél változhatnak a jegyárak.

Jellemző autók: Lada, Moszkvics, Zil, Uaz, Kamaz, valamint az 50-60-as évek amerikai csodái, és néhány  újabb autó. Az amcsi benzinfalók 5-6 literes motorjai már rég le vannak cserélve kisebb, olcsóbb fenntartású darabokra. Általában nagyon rossz az utcán a levegő, mert az autók karburátorai hanyagul vannak beállítva, ezért sokszor komoly füstcsík jelzi egy-egy autó elhaladását.

Merre jártunk, és mit láttuk?

Szállás: Airbnb-n foglalva alig 2 ezer Forint/fő/éj áron jöttünk ki, casa particular-ban, azaz magánszállásoknál aludtunk, a reggeli általában 3-5 CUC/fő.

Mi a következő vonalon mozogtunk: Havanna-Pinar del Rio - Vinales - Las Terrazas - Soroa- Playa Larga – Cueva de los pesces – Playa Girón – Cienfuegos – Trinidad – Santa Clara – Caibarien – Cayo Santa Maria – Havanna

Néhány megjegyzés:

-Érdemes letölteni a maps.me alkalmazást, és Kuba egész térképét, így internet híján offline is lehet könnyen tájékozódni.

-Vinalesre érdemes legalább 2-3 napot szánni aki szeret túrázni, és nem kell feltétlenül a helyi vezetőt kérni, mi is a magunk kitalált túraútvonalat jártuk be. Érdekesség: 2019 februárjában meteoritok hullottak Viinalesben és környékén (LINK), így aki egészen egyedi dolgot szeretne látni, az helyben még a helyieknél érdeklődhet, ugyanis 1-2 darab még fellelhető. Senkit sem bátorítok a vásárlásra és kihozatalra például maximum 3 CUC/gramm áron, hiszen ez a cselekmény illegális és büntetendő!

- Cueva de los Pesces az út egyik oldalán fekvő szép kis tó, viszont vele szemben kiváló snorkelezési lehetőség kínálkozik, és helyben is bérelhető snorkel felszerelés 5-6 CUC-ért. Egyik legszebb élményünk ez volt, olyan, mintha egy trópusi akváriumban úsztunk volna.

-Playa Girón: Strandja egész jó, de érdemesebb pár száz méterrel arrébb menni, Playa Coco-ra, ahol szép pálmafákkal szegélyezett parton pihenhettünk.

-Cienfuegos: A belváros, és a belvároson kívül eső néhány látnivaló egy nap, vagy egy délután alatt bejárható, megnézhető. Az országhoz képest a városba vezető szakaszon sokkal több propagandaszöveget látunk, talán azért mert franciák alapították, és nem hithű kommunisták? J

-Trinidad: A városka eleve nagyon szép, UNESCO világörökség része, szép a part (Playa Anchon), valamint a közelben számos vízesés és természeti látnivaló van a hegyekben, mi Salto de Caburni és a Vegas Grande vízeséseket néztük meg. Mindkettőhöz vezető túraút fizetős: (Salto: 10 CUC, Vegas G.: 5 CUC), utóbbi szerintem szebb. Tipp: A két vízesés össze van kötve turistaúttal, így a kettő összekapcsolható, de át kell gázolni egy folyón , és a turistautat sem egyserű egyből megtalálni, de maps.me segít! Ennek segítségével egy árában 2 vízesést nézhetünk meg, de kell hozzá túracucc , jó kondi, és mintegy 4-5 óra szabadidő.

-Caibarien: Mi azért itt szálltunk meg, mert a dec. 24-i Remedios-ban tartandó bulira voltunk kíváncsiak, ami valójában egy zenés-kirakodóvásáros-tűzijátékos ünnep. Felelőtlen, átgondolatlan önjelölt pirotechnikusok repítenek az égbe és a közönség közé több százezer(!) rakétát és bombát, minden évben megsérülnek, néha meg is halnak páran, bár ez őket nem igazán hatja meg J. Érdemes tisztes távolságból, egy mellékutcából figyelni például a főtéren zajló háborús zónára emlékeztető történéseket. Keressetek rá: fireworks, Remedios ->youtube-on van pár videó, ami alapján átélhető az ottani „feeling”.

Caibarienből kiautóztunk Cayo Santa Maria-ra, egész pontosan Cayo Ensenachos-ra, ahol egy nap erejéig megtapasztaltuk a romló kapitalista nyugati világ adta kényelmeket és ízeket.:)  All inclusive étel-ital. Itt az összes strandra csak úgy lehet bejutni, ha valamelyik szállodába befizetünk egy napidíjat.

 Összegzés, zárszó:

Kuba karibi tekintetben abszolút biztonságos, érdekes helyszín. Talán most érdemes még megnézni, ugyanis ha magával sodorja a küszöbön álló globalizácó, akkor minden meg fog változni, és elveszti azt a báját, amit most még meg lehet tapasztalni, át lehet élni. Kuba természeti látnivaló lenyűgözőek, érdekesek, mindenképp megéri felfedezni őket földön-vizen. Vízesések, trópusi erdők, pálmák, karsztos területek, barlangok...számos látnivaló várja a felfedezni vágyó turistát. Megcsodálni az érintésre leveleit összecsukó mimózát, látni a kolibriket természetes élőhelyükön, találkozni a zöld megannyi árnyalatával, magunkba szívni a tiszta erdei levegőt, megmerítkezni a meleg óceán vizében....A sor még folytatható, de tapasztaljátok meg ti is!

A végén pedig jöjjön a képgaléria, mely a teljesség igénye nélkül mutatja be a 10 napunkat. Ha van kérdésetek, írjatok nyugodtan! 

 Köszönöm utastársaimnak, hogy használhattam a képeiket a poszt megírásához!

Jó utazást, és kellemes időtöltést kívánok Kubában!

 Kattints a képre a galéria megtekintéséhez!